Harag.
Vérszomj.
Bosszú.
Fájdalom.
Sírás.
Gyűlölet.
Szeretet.
Sértettség.
Hányinger.
Ezek az érzések kavarognak jelen pillanatban bennem.
Ami Petrát, azaz Torit illeti, az összes negatív hozzá szól. Még mindig engem állít be a rossznak, de nem engedek az igazamból.
Február óta hitegetett, hogy mennyire szeret, holott már rég nem. Sjnálatból volt velem, mert nem akarta hogy fájjon nekem. Így okozott még nagyobbat. Szerettem. Jobban mint... Őt. De több fájdalmat is okozott. Ő legalább megmondta, hogy nem érez irántam semmit.
Nem tudom mit tehetnék. Nem. Egyedül akarok lenni örökre.
Sono látomása valóra fog válni. Anyám nélkül is. Csak a nővéremnél nem tehettem semmit. Még.
Nazunak új egyezséget ajánlottam fel, de nem azt, amit akartam, mert lebuktattam saját magam.
De még meggondolom. Ha vége a háborúnak, övé a szárnyam, a lelkem, az életem, a testem. Ha megszegné az egyezséget, bármikor megölhetem, és velem kárhozik el.
Mi értelme a szárnyaknak, ha csak fájdalom jár vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése